Informális terekben gyakori téma a különböző kulturális intézményekhez köthető gyakornoki tapasztalatok összehasonlítása, azonban strukturális szinten és az elméleti diskurzusban csekély a téma szakirodalmi feldolgozottsága. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak saját tapasztalatainkból induljunk ki, hanem minél több volt és jelenlegi pályatársunkat megkérdezve a lehető legtisztább képet kapjuk a hazai gyakornokság helyzetéről, ezért kérdőíves kutatást végeztünk. Több mint száz válasz érkezett, ami a statisztikai értelemben nem reprezentatív, mégis ebből a mennyiségből releváns tanulságokat lehet levonni. Ha az ingyenmunka normalizált, ha a gyakornokok rejtett munkaerőként pótolják a hiányzó pozíciókat, és ha a szakmai ígéretek nagy része nem teljesül, akkor kijelenthető, hogy a legtöbb intézmény nem bánik felelősségteljesen a gyakornokokkal.
A gyakornoki pozíció elvállalásának lehetősége egyfajta szociális-gazdasági szűrőként is értelmezhető, hiszen a munkahely betöltésének egyik alapvető feltétele, hogy a munkavállaló megengedhesse magának az alacsonyan fizető vagy teljesen fizetetlen munkavégzést. Ezzel a magyar kortárs művészeti szcéna megszabja, hogy milyen társadalmi háttérrel rendelkező személyek próbálkozhatnak belépni a szakmai közegbe, folyamatosan újratermelve a művészethez és a művészeti világhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeit.
A kutatás eredményei bizonyos diagramok és idézett válaszok formájában az index-link május-júniusi számában jelentek meg. A művészet helyszíneit tartalmazó, 1999 óta megjelenő kiadvány több mint 50 helyszínen kerül ingyenes terjesztésre, így a 139. számban a gyakornokság során szerzett tapasztalatok tényszerű kivonatai kerültek vissza a gyakornokság helyszíneire, az intézményekbe.
A megjelenést köszönjük Menesi Attilának!